Chip 1996 April

home *** CD-ROM | disk | FTP | other *** search

/ Chip 1996 April / CHIP 1996 aprilis (CD06).zip / CHIP_CD06.ISO / hypertxt.arj / 9311 / SUBNOTE3.CD < prev next >

Wrap

Text File | 1995-04-15 | 39KB | 641 lines

@VSzubnoteszgépek áttekintése@N @VKicsi a bors, de erôs@N Könnyûek, kis méretûek és borzasztóan erôsek: így mutatkozik be a nyilvánosságnak a hordozható gépek legifjabb generációja. Egyszerûen szexisek: mattfekete burkolat, kompakt test, határozott megjelenés -- legalábbis ami a külsôt illeti. Figyelemre méltóak, és nem csak azért, mert a komputerközösség legfiatalabb tagjai. A halálosan unalmas asztali gépek, a komótos laptopok, az elhízott noteszgépek és palmtopok között a játékosztályon olyan feltûnést keltenek az elegáns szubnoteszgépek, mint egy jól öltözött úr az öregek törzsasztalánál. @VTörpe óriások@N Vajon a szép külsô mellett használhatók-e valamire? Az ügyes kisgépekkel szemben az az elvárás, hogy a legtöbb olyan feladatot elvégezzék, amelyekkel felfuvalkodott rokonaik is foglalkoznak -- annak ellenére, hogy a definíció szerint csak fele annyi helyet foglalhatnak el, mint egy noteszgép. Az új generációs szépségek ideális mérete az A5 lenne. Ekkora felületen el kell férnie mindannak, amit a leendô tulajdonos manapság elvár kezelhetôségben, felszereltségben és teljesítményben -- még akkor is, ha netán túl vastagok az ujjai. Tulajdonképpen sokkal több ilyen gépnek kellene lennie: A szubnoteszgépek egy Grand Canyon nagyságú piaci hézagot töltenek ki. Végre vannak olyan komputerek, amelyek nem csak a nevük szerint hordozhatók. A legtöbb gyártó lekéste az új irányzatot, és a bejelentéseken kívül a mai napig nem sokat tett; ehelyett egy csomó kifogással hozakodtak elô. Az egyik szerint a termelés még nem indult meg, a másik azt állítja, hogy túlságosan kis darabszámot gyártanak. Néha az a gyanúnk támadt, hogy a cégek egyszerûen nem tartják eléggé érettnek jelöltjüket egy kôkemény összehasonlító teszthez. A komputerágazat még töpreng. Elsôsorban azon az aggasztó kérdésen, hogy a szubnoteszgépek egyáltalán hová illeszthetôk be a hagyományos termékskálán. A bizonytalanság egyre nô. Bizonytalanság amiatt, hogy a rejtélyes lény, a felhasználó elfogadja-e a szokatlan kategóriát, és hogy szerencsés-e a szubnoteszgép elnevezés. Mindenki rettegve gondol arra, ahogy a hordozható gépek területén úttörô Toshiba cég járt évekkel ezelôtt. Az elsô noteszgép teljes kudarc volt, eleve bukásra ítéltetett egy olyan idôszakban, amikor még a teljes közönség laptop-lázban égett. Eltartott egy ideig, mire az emberiség éretté vált a light-komputerekre. Ekkora kudarcot ma már senki sem engedhet meg magának -- túl magasak a fejlesztési, termelési és marketingköltségek. @VÖsszepréselve@N Ezek a tetszetôs készülékek egyenesen az utazás alatti munkára termettek. Ha az aktatáskába berakunk egy noteszgépet hálózati egységével együtt, akkor megtelik az aktatáska. Ugyanezt elvégezve egy szubnoteszgéppel még marad elegendô helyünk egy vaskosabb határidônapló vagy -- ami még fontosabb a hangulatunk szempontjából és agyunk ellátásához -- néhány szendvics számára. Leszögezhetjük, hogy a szubnoteszgépek mérete és súlya a legfontosabb. Természetesen nem elhanyagolható a szolgáltatási színvonaluk sem, de a megítélés szempontjából ez a második helyre szorul. A tervezôknek a technikai lehetetlen határait súrolva kell megkötni gazdasági kompromisszumukat. A végeredmény persze nem kerül fillérekbe, súlyos összegeket kell leszurkolni annak, aki egy nagy tudású pehelykönnyût akar birtokolni. Ezért az árért akár két asztali gépet is megvásárolhatunk, de azt nem tudjuk magunkkal cipelni, sôt a vonat vagy a repülô asztalkáján sem tudnánk jól elhelyezni. Akinek ezeket az utazással töltött perceket is ki kell használnia, az feltehetôen kigazdálkodja a vételárat. A masinák súlya csekély, a bemutatott gépek közül az OmniBook viszi el a ""pehelypálmát". A félvezetôs háttértárral szerelt változata csupán 1,27 kilót nyom. A legnagyobb, a Z-Lite sem éri el a két kilót, 1,77 kg. A most ismertetett legkisebb készüléknek, az Olivetti Quadernónak 21x15 centiméterre van szüksége, hogy elférjen. A Zenith Z-Lite-ja, a csoport legnagyobb alapterületet elfoglaló tagja is csak 25x19 centiméteres. Még így is jelentôsen kisebb, mint egy noteszgép, amely általában beborít egy A4-es lapot. A térfogat szempontjából a Zenit nem a legnagyobb, hanem a legkisebb! Ezt úgy érik el, hogy legyártás után minden darabon átengednek egy úthengert, így csak 28 milliméter a legvastagabb részen. Ahol a legvékonyabbra formázták, ott pedig csupán 25 milliméter. Az úthengeren kívül ezt a méretcsökkentést csak gôzkalapács igénybevételével lehet elérni. A sûrûségi értékek igen érdekesek, a HP gépek 0,08 grammosak köbcentiméterenként, az Olivetti gép 0,1-es, míg a Z-Lite 0,138-as értékkel dicsekedhet. Összehasonlításul a vas 7,8, az alumínium 2,7 és a paraffin 0,9 g/köbcentiméter sûrûségû. Vannak azonban elégedetlen emberek, akik ennél is karcsúbb szerkentyût szeretnének -- nekik meg kell barátkozniuk a palmtopokkal. De az egyáltalán nem biztos, hogy ez sikerülni fog. Ezek a törpekomputerek ugyan csak feleakkora súlyúak, mint egy szubnoteszgép, és ennek megfelelôen keskenyek, azonban a féladagok nem teszik boldoggá a legtöbb felhasználót: a készülékek kijelzôje és billentyûzete túlságosan kicsi, teljesítményük messzemenôen nem kielégítô. @VA szív@N A második helyen szerepel a beépített ""erômû" tudása. A bemutatottak mind 386-ossal dolgoznak, de van 486-os motorral szerelt is. A Z-Lite nagyobbik változatában 25 MHz-cel dohog egy 486-os. A HP a cikk megjelenésekor fogja bemutatni egy 25 MHz-cel járó 486-os processzorral szerelt OmniBook 425-ösét. A 386-osok egységesen 20 MHz-cel ketyegnek. A felhasználási területtôl függ, hogy a felhasználónak megfelel-e a szubnoteszgépek teljesítménye. A Windows alapinstallált program. Ehhez a 386/20-as összeállítás még éppen megfelelô. Ha a masinát szövegszerkesztésre kívánjuk felhasználni, akkor a beindulást kell csupán kivárni, utána a gép fog ránk várni. Ha valami bonyolultabb táblázat-kezelôbeli rendezést kérünk, akkor persze ki kell böjtölnünk a végrehajtási idôt, de nem lehet minden gépben Pentium! @VAz ablak@N A képernyô mérete (7-9 col) is csökkenti a Windows iránti lelkesedést. Minden felhasználó joggal kívánja meg, hogy egy olyan asztali monitor, amelyen a Windows fut, 17 colos képátmérôvel rendelkezzen. Ehhez képest a szubnoteszgépek kijelzôi rettenetesen kicsinek tûnnek. Persze nálunk azért nagyon sokan a 14 colos monitor után nézik a 9 colos képernyôt, ekkor már nem is olyan fájdalmas a váltás. A színek elvesznek a cserénél -- ez is lehet fájó pont. A ""valamit valamiért" harcban a színes képernyô volt az, ami a leggyorsabban kiesett a konstruktôrök rostáján. Az amúgy sem olcsó gépet még jobban drágította volna, s a vele járó súlynövekedés is sokat rontott volna a piaci helyzeten, nem is beszélve a fogyasztásnövekedésrôl. Néhány noteszgép is megelégszik ekkora méretekkel. A gyakorlatban azonban megmutatkozott, hogy az olyan igénytelenebb alkalmazásoknál, mint például Word alatti szövegszerkesztésnél, még ez a viszonylag kis méretû display is lehetôvé teszi az ésszerû munkát. @VA raktár@N A szubnoteszgépek is profitáltak a merevlemez-fejlesztôk fáradozásaiból: a felhasználó elfogadható kapacitásra számíthat (40-85 Mbyte). Ez Windows alatt ugyan hamar megtelik, azonban egy DOS-szövegszerkesztô, egy adatbázis-kezelô és néhány segédprogram számára mindenképpen elegendô ez a kapacitás. A HP érezte, hogy a 40 Mbyte-os winchester talán kicsi, ezért gyárilag installált egy röptömörítôt, amely a háttértár kapacitását duplájára növeli. A HP ajánl egy másik lehetôséget is: nem épít merevlemezt a gépébe, hanem egy 10 Mbyte-os Flash memóriát javasol háttértárként. A gép ára ezzel jócskán megnövekszik, háttértár-kapacitása negyedére csökken, viszont 9 órán át lehet vele hálózati tápellátás nélkül dolgozni. Valamit valamiért -- lehet választani! Az operatív tár minimális mérete a Windows miatt 2 Mbyte. Az Olivettiben 4 Mbyte az induló mennyiség. A memóriabôvítések nem mennek az egekig, 6-20 Mbyte-ra lehet felpumpálni a gépecskéket. A HP itt is bevetett egy trükköt, a DOS-t, a Windows-t és társait a Microsoft segítségével betette a ROM-ba, így az nem foglal helyet sem a merevlemezen, sem a memóriában. @VKülkapcsolatok@N Åltalában a szubnoteszgépet -- így az itt bemutatott példányokat is -- PCMCIA-csatlakozókon keresztül lehet bôvíteni. Csupán annyi lehet az eltérés, hogy egy vagy két csatlakozóhellyel rendelkeznek, illetve PCMCIA2 Type II vagy PCMCIA2 Type III szabványú kártya fogadására készültek fel. Mindegyik szubnoteszgép tartalmaz legalább egy soros és egy párhuzamos interface-t. Van, mely külsô monitorral, billentyûzettel és egércsatlakozóval is rendelkezik. A készülékekbôl érthetô módon kihullottak a terjedelmes floppymeghajtók. Aki adatait nem egy másik számítógépbe akarja áttölteni, hanem közvetlenül floppyt akar írni/olvasni, az külsô floppymeghajtóval teheti ezt meg. Igen macerás a dolog, de van rá lehetôség. A kis masinák a soros adatátvitelt támogatják elôre installált adatátviteli programjaikkal. Sôt a HP ezen a területen is kínál egy, a menedzserkalkulátoroknál már több helyen szereplô megoldást, az infrasugaras átvitelt. A szubnoteszgépet a HP Vectra gép elé helyezve minden kábelezés nélkül létrehozható a két gép között az adatkapcsolat. @VBillentyûzet és hanyattegér@N A számítógépek zsugorodnak, az emberek nem: A legtöbb szubnoteszgép billentyûzete a billentyûk mérete miatt kétujjas gépelésre kényszerít. Csak a rendkívül karcsú végtagokkal megáldott felhasználók tudnak a megszokott módon, egyidejûleg mind a tíz ujjukkal munkához látni. Ezért áldásnak számít a gépecskék billentyûzet-csatlakozója. A rendes billentyûzet, rákapcsolva a kisgépre, rendkívüli mértékben megkönnyíti az irodai munkát. De vajon ki vesz irodai munkára szubnoteszgépet? Lassanként érlelôdik a gyanú, hogy a széles is lehet ""beautiful": a HP szélessége 28 centiméter. A billentyûzet ezáltal ugyan néhány centiméterrel nagyobbra van szabva, mint a többi gépnél, azonban így elegendô helyet nyújt a tíz ujj számára -- ritkán fordul elô egyszerre több gomb véletlen lenyomása. A szubnoteszgépek billentyûzeteinek van egy közös hibája: a gombok elrendezéséhez hozzá kell szokni -- akár a többi hordozható gépnél. Ha nem irkálunk a gépen, hanem a Windowszal veszkôdünk, akkor jól jön egy egérke. A HP gépeknél az egér egy gombnyomásra bújik elô a gép jobb oldalán, ha közeleg a macska, vagy el akarunk pakolni, igen könnyen visszabújik az egérlyukba. Nem is igazi egér, hanem egy pantográf kar, így nem is kell asztallap használatához. Az Olivetti gép billentyûzeténél találjuk a hanyattegeret. A Zenith készítôi más megoldást találtak: a szubnoteszgép elôlapját ellátták egy interface-szel, amelybe beleilleszthetô a ""Litepoint pointing device" névre keresztelt hanyattegér. A hanyattegeret elölrôl csatlakoztatva éppen a megfelelô pozíciót foglalja el: Közvetlenül a space billentyû elôtt, ahol könnyen lehet kezelni a hüvelykujjal. @VAz erômû@N A fejlesztôknek fejtörést okozott egy dilemma: a szubnoteszgépeknek egyrészt kicsinek és könnyûnek kell lenniük. Azonban épp olyan fontos, hogy az elemek lehetôleg sokáig kitartsanak. A nagy elemek, illetve akkumulátorok lassabban merülnek ki, és a komputert nem kell olyan gyakran hálózatba kapcsolni. Ugyanakkor az ilyen energiatárolók nem kis súlyúak. Ha az akku ezzel szemben kicsi és könnyû, akkor túl korán leheli ki a lelkét. Ebben a dologban egyáltalán nem könnyû ésszerû kompromisszumot találni. A gyártók sok esetben még mindig nikkel-kadmium akkumulátorokkal látják el készülékeiket. Ennél tartósabbak, de nem annyira problémamentesek a nikkel-fémhidrid (NiMH) akkumulátorok. Sajnos sokkal drágábbak, mint a nikkel-kadmiumosak. Mindhárom gyártó NiMH akkumulátort épít a készülékbe -- igaz, az Olivettinél ez opcionális az alapváltozatú Ni-Cad mellett. Milyen az akkumulátorom állapota? Ez az elsô aggodalmas kérdés, ami felmerül bennünk, amikor távol a hálózati csatlakozóktól bekapcsoljuk gépünket. Menet közben ezt általában nem jelzi semmi, bár egyes gépeknél a képernyôre hívhatók az akkumulátor állapotát jelzô piktogramok. Ezek általában zavarnak, így csak a munka vége elôtt pár percel megszólaló hangjelzés tudatja velünk, hogy ideje gyorsan kimenteni az adatainkat, különben odavész minden. Természetesen bôven van idônk elmenteni a munkánkat, hiszen pár perc minden kilépésre elegendô. Ha a Windowsban gyakori mentést kérünk, akkor legfeljebb az utolsó egy-két perc munkája vész el, bár ez esetben a gyakori mentés miatt a többet fogyasztó winchester rövidíti az üzemidôt. Töltésnél törekedni kell arra, hogy mindig teljesen töltsük fel az akkut, de ne felejtsük a töltôn napokig! A használat során pedig célszerû a jelzésig meríteni az akkut, mivel a teljes töltés-ürítés ciklus az akkuk élettartamát növeli. Ha az akku lemerült, ne tároljuk sokáig ilyen állapotban, nem tesz neki jót, igyekezzünk feltölteni! Ezek a tanácsok állítólag a nikkel-fémhidrid akkuknál nem lényegesek, náluk nincs akkumemória-hatás. Az általános áttekintés után nézzük a hazai kínálatot! @VHewlett-Packard Omnibook 300@N A gép háromféle változatban kapható: önmagában háttértár nélkül, flash-tárral és merevlemezzel. A két utóbbit szerepeltettük, hisz a csupasz változatnak csak az árjegyzékben van értelme, használathoz kevés. Igaz, az alapprogramok ROM-ban vannak, de mit kezdjünk a munkánkkal, ha nem érünk el nagygéphez az üzemidô vége elôtt? A flash-memóriás változat igen kedvezô abból a szempontból, hogy kispórolták a forgó alkatrészeket, a fogyasztás ezzel csökkent, és az üzemidô 9 (!) órára nôtt. Sajnos az ára elképesztôen magas, miközben kapacitása csak a negyede a merevlemezének. Az öt dekás súlycsökkenés pedig keveset nyom az értékelésnél. Reméljük, nem sokára nagyobb kapacitású és olcsóbb flash-tárral szerelik a gépeket. Novemberben várható a HP 425-ös, amely 40 Mbyte-os winchesterrel és másik változatban sajnos még mindig csak 10 Mbyte-os flash-kártyával rendelkeznek. Jövôre várhatóan már ára is barátságosabb lesz. A gépet hordozható kivitelre konstruálták, így minden részletmegoldást és a kompromisszumokat ennek megfelelôen oldották meg. îgy nincs direkt külsô képernyô és külsô billentyûzet csatlakozója. Ezzel együtt a masinába sok mindent belepréseltek. Legelsôsorban a Windowst a legfontosabb programjaival, azaz az Excellel és a Worddel. A Microsoft a HP részére kifejlesztette a programok ROM-ban futó verzióját. Érdekesség, hogy az alkalmazások átkapcsolása egy külön kis billentyûzet segítségével, egy gombnyomással történhet. A Lap-link programon kívül még egy menedzserkalkulátor rész is beköltözött a Windows mellé. Ez tartalmaz egy kalkulátort, egy határidônaplót és egy telefonregisztert. A ROM-ban lévô programok nem az operatív memóriába költöznek, hanem a ROM-ban futnak, így nincs betöltési idô. A gép mérete 282x163x36 milliméter, tömege 1,27 vagy 1,32 kg. A kis Omnibook ezzel igen jó helyen van a kategóriájában, hisz hármuk közül ez a legkönnyebb és ez a legszélesebb, így a billentyûzet felülete is a legnagyobb. Az opciókat (háttértárat, ROM-ot, illetve a hozzá kapható modemet) PCMCIA2 kártyákon helyezték el. A gépben 4 PCMCIA2 hely található, ebbôl elfoglal 2 helyet a ROM és a háttértár, így két szabad helyünk van. Ha VGA monitort akarunk kapcsolni a géphez, akkor ezt egy PCMCIA kártytán át tudjuk megoldani. Amennyiben floppyt akarunk használni, azt a párhuzamos port csatlakozón keresztül lehet megoldani. A modem és a vele adott WinFaxLite, valamint Microsoft Mail Remote programok segítségével a Windows-alkalmazásokból lehet faxot küldeni, és elektronikus postához (E-Mail) is csatlakozhatunk. (A modemet még nem engedélyezte a PTF, így még nem kapható.) Ha nem telefonvonalon akarunk kommunikálni, hanem saját HP Vectra gépünkkel (ha az van birtokunkban) akarunk adatot cserélni, akkor ezt mindenféle kábelezés nélkül, infra adatátvitellel oldhatjuk meg. HP Vectra hiányában egy kis cég által gyártott JetEye nevû interfésszel tetszôleges PC soros portjára csatlakozva megoldható az adatkapcsolat. Tápellátását Ni-MH akku végzi, de lemerülése esetén 4 AA méretû (ceruza)elem behelyezésével tovább folytathatjuk a munkát. Az akkuállapotot DOS-ban és Windows-ban egyaránt kijeleztethetjük. A kis ábrán a töltöttségi szint, a hálózat megléte és a töltés ténye látható. A drasztikus fogyasztáscsökkentés áldozata a képernyô, amely a választékból a legnagyobb, de nincs háttérvilágítása. @VOlivetti Quaderno 33@N A korábbi Quaderno tuningolt változata. Az elôdjében lévô korábbi 80C86-kompatibilis, NEC V30-as 16 MHz-cel járó processzort egy 20 MHz-es AMD 386 SXLV processzor váltotta fel. A gép alapmemóriája 4 Mbyte, de bôvíteni lehet 12 Mbyte-ig. A házikóba bepréseltek egy winchestert, amely 60 vagy 120 Mbyte-os lehet. A kijelzô VGA-szabványú, hátsó megvilágításos, 16 szürkeárnyalatra képes, 7 colos LCD, amely a mezôny legkisebb ablaka, de a készülékhez kapcsolható normál monitoron is. A kis masinában elhelyeztek egy PCMCIA2 interface-t, rendelkezik egér- és billentyûzet-interface-szel, azaz otthon, körülöntve a szükséges kellékekkel úgy tudjuk használni, mint egy normális számítógépet. Az utazás közbeni mûködés természetesen ennek a gépnek is a sajátja, ezért ezt támogatja a továbbfejlesztett energiafelügyelô rendszer, amelynek köszönhetôen 6 óráig tud hálózati segítség nélkül dolgozni. A gépecskét felszerelték egy Business Audio System névre keresztelt hangrendszerrel. A rendszer interface-ét -- mikrofon és hangszóró -- beépítették a gépbe, és a hozzá szükséges mûködtetô programokat (MPC-kompatibilis Voice Manager, Microsoft Sound Recorder) is installálták. A gépen 8 gomb segíti a hangfeldolgozó rendszer üzemeltetését. A gépben van egy fax/modem egység. Segítségével üzenet adás/vétel lehetséges. A gépben ezen kívül a Windows 3.1, a Lotus Organizer és a MS Works for Windows is bent csücsül. Több diagnosztikai és kezelést segítô programot is installálnak rá gyárilag. Kicsomagolás után rögtön lehet vele dolgozni, nem kell bíbelôdni az installálásokkal. Ez a masina foglalja a legkisebb felületet (310,8 négyzetcentiméter), ennek ellenére a billentyûzet felületébôl kihasítottak egy kis részt a hanyattegérnek. @VZ-Lite@N A Zenith Data Systems kisgépe 320L típusszámra hallgat, amelybôl a processzor és az órajel levezethetô: 386SL processzor 20 MHz-es órajellel. Az új típus a 425L névre fog hallgatni, mire Önök ezen sorokat olvassák, már biztosan a piacon lesz. Az elôzetes ár alapján a kisebb gépet valószínûleg kevesebben fogják vásárolni, hiszen a 425L mindössze 250 forinttal lesz drágább. A 25x19 centis gép vastagsága nem éri el a 4 centimétert, s könnyebb, mint 1,8 kg. A kis kubatúrába 60, 85 vagy 120 Mbyte-os winchestert tudtak belepaszírozni. A kisebbik verzió 60 vagy 85 Mbyte-os, a nagyobbik 85 vagy 120 Mbyte lehet. A 486-os 120 Mbyte-os vinyója ekkora gépben csúcs. A memória mérete alapkiépítésben csupán 2 Mbyte, de ez 6 Mbyte-ig bôvíthetô. A nagy gépnél a felsô határ 20 Mbyte. A képernyô VGA-minôségû, 64 (!) szürkeárnyalatot képes megjeleníteni. A beépített LCD-üzemmód mellett külsô SVGA-monitort (a Z-Lite 425 esetén 1024 x 768-os felbontással) is tud kezelni. Természetesen a monitoron kívül soros és párhuzamos porttal egyaránt rendelkezik, sôt két darab PCMCIA2-illesztônek is találtak helyet. A két bôvítôhely felhasználásával egyéb szolgáltatásokat is tud nyújtani a masina (például fax/modem, LAN adapter). A géphez -- vagy esetleg a gépbe -- illeszthetô egy hanyattegér. A billentyûzet felénk esô éléhez kapcsolható ez a hasznos kiegészítô. Szokatlan hely. Ezután mindenki eldönti, hogy kézre esik-e neki. Mindenesetre mindkét kézzel könnyedén elérhetô. A gépre már a gyárban feltelepítik a Windows 3.1-es változatát, valamint a szükséges kezelôprogramokat. A Premier System Management program tartja rendben a villanyfaló egységeket, s ennek köszönhetôen az alapkiépítés 6 órás hálózattól független üzemet biztosít. @VKözel a határhoz@N A hordozható gépek miniatürizálása a szubnoteszgépekkel valószínûleg véglegesen elérte természetes határát -- azt a határt, amelyet az ember tízegységes beviteli eszköze szab meg. A palmtopok mindenképpen be akarják bizonyítani, hogy lehet még kisebb méretre törekedni. Ezek a törpekomputerek azonban írásra nem alkalmasak, billentyûzetük a zsebszámológépekére emlékeztet. Az alacsonyabb felbontású vagy kevés szürkeárnyalat megjelenítésére képes képernyôk is megkeseríthetik a felhasználó életét. Ez a hátrány még megengedhetô a miniatürizálás mellett. A gyakorlatban nagyobb gondnak bizonyul a háttérmegvilágítás hiánya. A számítógép használhatósága túlságosan korlátozott akkor, ha a kijelzés minôsége a környezeti megvilágítástól függ. A változó fényviszonyok miatt, ami például törvényszerû egy vasúti utazás alatt, kínszenvedéssé válik a munka. Az ilyen gépekkel néha hamarabb befejezôdik a munkanap: akkor kell megszakítani a munkát, amikor a beálló sötétség miatt már semmit sem lehet látni a kijelzôn. Ez a probléma a bemutatott gépek közül egyedül a HP-nél jelentkezhet. Mondhatják, hogy erdôben ne tessék használni, a vonaton pedig úgyis van világítás. Az elemes üzemelés idôtartama is korlátozott, de itt a szubnoteszgépek elônyben vannak, mert jellemzô a hatórás üzemidô, míg nagyobb testvéreik csupán 3-4 órán át bírják. Belátható, hogy a szubnoteszgépek néhány területen meg fogják elôzni a noteszgépeket. Lényegesen kisebbek és könnyebbek, és gyakran ugyanolyan teljesítményt nyújtanak, mint a noteszgépek. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy egy tesztelési eredményt nem lehet összehasonlítani egy noteszgép-teszttel, azaz a sebesség és a memóriakapacitás nem minden. @KWerner Gaschar -- Krizsán György@N @VKártyajáték@N Több mint 300 hardver- és szoftvervállalat részvételével jött létre a PCMCIA-szövetség (Personal Computer Memory Card International Association). Célja a PC-memóriakártyák szabványosítása és elterjesztése. Az általuk kifejlesztett szabvány leírja a PC-memòriakártyák fizikai méreteit, elektromos tulajdonságait és a szoftver interface-t. Egyre több gyártó épít gépeibe PCMCIA-illesztôkártyákat, elsôsorban laptopokba, noteszgépekbe, szubnoteszgépekbe és palmtopokba. A PCMCIA-kártyákat már igen gazdag választékban kínálják. Sokféle memóriakártya létezik (DRAM, Flash, EEPROM, EPROM stb.) speciális célokra: I/O-, LAN-, modem-, interface- vagy biztonsági kártyák. Még merevlemezek is kaphatók PCMCIA-változatban. A PCMCIA 1.0-ás ajánlás 1990 augusztusában látott napvilágot a JEIDA (Japan Electronic Industry Development Association) támogatásával. Ekkor a kártyát még csak memóriakártyának definiálták. Az elképzelésben szerepel ROM (csak olvasható memória), OTPROM (egyszer programozható ROM), UV-EPROM (ultraibolya fénnyel törölhetô, elektromosan programozható, de általában csak olvasható memória), EEPROM (elektromosan törölhetô és írható, de általában csak olvasható memória), SRAM (statikus írható/olvasható tár), PSRAM (dinamikus memória, amely a külvilág felé SRAM-ként viselkedik). Többen rájöttek a memóriakártya ízére, és nemcsak memóriát álmodtak a kártyára. Nyomásukra a következô év szeptemberében kirukkoltak a PCMCIA 2.0 ajánlással. Ebben szerepelnek I/O-egységek, flash-memóriák kiegészített funkciókkal, XIP-egységek (Execute-in-place -- helyben történô mûveletvégzés). Bevezették a kétféle tápfeszültséget a 3,3 voltos rendszerekben való alkalmazhatóság végett. A PCMCIA 2.0-hoz kapcsolódóan kidolgozták az egységek lekezelésének szoftverstruktúráját. Az 1.0-ás programleírás (Socket Services) hamar javításra szorult, egy hónap múlva követte az 1.01-es változat. Az ennél magasabb szintû struktúraleírást a ""Card Services" tartalmazza. Ezt 1992 végén fogadták el. A PCMCIA 2.0, amely mindmáig érvényes és egyre jobban terjed, a kártyák fizikai méretét három csoportba sorolja. A kártyák csak vastagságukban térnek el egymástól, amúgy 5,38x8,56 centiméteresek. Rövidebbik oldalukon található a 68 pólusú mama-csatlakozó. A Type I. kártya 3,3 mm vastag, a Type II. 5 mm-es lehet, míg a Type III-as 10 mm-es. A két utóbbinál a kártya pereme körben változatlanul 3,3 mm. Az elsô kettô egy helyet foglal el, míg a Type III. számára dupla helyet kell biztosítani. A Type I. és II. kártyákat 14,56 cm-esre lehet nyújtani, az utolsó 5 cm-es szakaszon a vastagság 1 cm-es lehet. Ez az engedmény lehetôvé teszi a PCMCIA-kártyákon modemek egészségesebb elhelyezését, sôt a telefoncsatlakozó is elfér ebben a méretben. A kártya egyéb mechanikai meghatározásánál -- lévén memóriakártyáról szó -- rögzítették az elem, az írásletiltás-kapcsoló és a feliratok helyét. A winchestergyártók egy Type IV. kártyára is vágyakoztak 12,5 vagy 16 milliméteres vastagsággal. Ez azonban komoly ellenállásba ütközött, mivel mechanikai (megvezetés, befeszülés, súly) problémákat okozna bevezetése. Ezzel együtt sikerült már a Type III-ba belepaszírozni winchestert. A kártya elektromos leírásánál a csatlakozókiosztás a leglényegesebb. Itt derül ki, hogy 16 bites adatbuszt definiáltak, a címbusz szélessége 26 bites, így 64 Mbyte adat címzésére elegendô. A vezérlôvonalak jó része a memóriachipekrôl már ismerôs, így találunk engedélyezô (CE1, CE2), írásengedélyezô (WE/PGM), kimenetengedélyezô (OE), írástiltó-kapcsoló állását jelzô (WP) és frissítô (RFSH) vonalakat, várakozást kérô jelet (WAIT). A csatlakozón elhelyeztek többféle tápfeszültség-vonalat, így a tápfeszültség vonalon kívül még kétféle programozó feszültséget (VPP1, VPP2). A kártya saját telepfeszültségét a számítógép két vonalon tudja ellenôrizni (BVD1, BVD2). A csatlakozón a kezdeti kiosztásnál (memóriakártya) maradtak szabad pontok. A periféria kártyává való módosítását nem memóriába ágyazott technikával érték el, hanem tényleges I/O-t valósítottak meg. Ehhez a fejlesztésre fenntartott szabad pontokat vették igénybe, valamint az I/O üzemmódban felesleges csatlakozópontok átdefiniálásával nyertek újabb szabad pontokat. A kártya bekapcsoláskori lekezelése minden esetben memóriakártya-üzemmódban indul, majd a kártya azonosítóját beolvasó számítógép a csatlakozópontokat átdefiniálja, ha a kártya I/O-üzemmódot kér. Ekkor kialakulnak az IORD, IOWR, IREQ (IT kérés), INPACK (Input ACK), SPKR (audio output), IOIS16 (I/O 16 bites) és STSCHG (állapot változás) vonalak. A kártya alkalmazkodhat az új 3,3 voltos rendszerekhez is. Induláskor mindenképpen 5 voltos interface-szel kell indulni, majd ha egyeztetik az interface-t és a kártya tudja a 3 voltos üzemet, áttérhetnek rá. A kártya tehát igen jól meghatározott mechanikailag és elektromosan. Természetesen nem maradhat el a lekezelés szabványosítása, hiszen kiderült, hogy a hardversajátosságokat a számítógépnek meg kell ismernie (memória vagy periféria, 5 vagy 3 voltos rendszer). Ha a belsô sajátosságokat is megismerjük, kiderül, hogy a memóriakártyák elláthatók EDC-t (Error Detection Code -- hibajelzô kód) generáló egységgel. Errôl is tudomást kell szereznie a befogadó számítógépnek, hiszen ez opcionális. A lekezelô program kétszintû, gyártófüggetlen kialakítású. Az alsó szint a Socket Services (ez analóg a PC-k BIOS-ával). Ez a szint a gépben az 1AH megszakításhoz tartozik. Az utasításkészletben a kártya megszólítására, lekérdezésére, beállítására (például EDC-generátor), egy byte írására/olvasására vonatkozó utasításokat találunk. Az adatszervezés számos formáját ismeri az ajánlás. Az egyes lekezelési szinteket rétegnek (layer) nevezik. A fizikai réteg (layer 0) tartalmazza az elektromos paramétereket. Az alapkompatibilitást leíró réteg (layer 1) az adatok szervezésének alapszintjét definiálja. Ezt minden kártyának ismernie kell. A kártya struktúráját a CIS (Card Information Structure) írja le, ez a memóriaterület elejérôl olvasható ki. A CIS-bôl kiolvasható a memória mérete, sebessége és több más alapinformáció. Az adatszerkezet-réteg (layer 2) írja le a tárolási formátumokat. A layer 3 a logikai adatszerkezetet határozza meg. A legfelsô réteg (layer 4) a rendszerinformációkat határozza meg, és megszabja az alkalmazható programkörnyezetet. A Card Services a magasabb szintû leírás (analóg a DOS-sal). A számítógép operációs rendszere ezen a szinten keresztül látja a memóriakártyát. A Card Services már hardverfüggetlen, mivel a Socket Services parancsait használja. A Card Services megkötéseit az Intel sajátosan értelmezi és egy ezzel felülrôl kompatibilis lekezelô programrendszert alkotott meg. Az elnevezése Exchangeable Card Architecture (ExCA), azaz a cserélhetô kártya felépítése. A kártyák elterjedését eddig a magas ár gátolta. Az ár csökkentését segítheti, hogy már normál PC-be is készítenek PCMCIA interface-eket. A PCMCIA fejlesztésébe beleölt dollárok a technikai eredményeket már meghozták: winchester PCMCIA-kártyában, fax/modem, LAN-adapter Ethernethez és Token Ringhez, SCSI-illesztô, GPS (Global Positioning Systeme -- mûholdas rádiós helymeghatározó rendszer), vevô és infravörös adatátviteli modul. Most a gazdasági sikerre várnak. Az mindenesetre már most nagy eredmény, hogy a noteszgépek és szubnoteszgépek számára nem mindenki a saját elképzelése szerint fejlesztget mindenféle memória- vagy perifériabôvítést. A kiegészítô kártyák csereszavatosak, s ezzel nagyobb sorozatnagyságot és választékot tudnak elérni.